Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project
Sophoklesnek ezen tragœdiája nevét a benne szereplő kartól
nyerte, ámbár ez a cselekvényre semmi befolyással sincs, s a karok
szokása szerint csupán helyeslőleg, rosszalólag, tanácsadólag,
vigasztalólag és részvevőleg kiséri a működő személyek tetteit. A
tragœdia tulajdonképeni hősnője Dejanira, Herakles szerető neje, ki
midőn férje szerelmét biztosítani óhajtja, tragikus tévedése által
életét veszi el, s kétségbeesésében utána hal.
Oeneus, pleuroni király leányát a szörnyü folyam-isten, Achelóos
kivánta nőül, s a szerencsétlen király-leány már-már áldozatul
esett atyja kényszerítésének, midőn Herakles megjelent, s heves
küzdelemben legyőzvén a folyam-istent, elnyerte Dejanira kezét.
Nemsokára ezután Trachisba kényszerülvén menekülni, utközben a mély
Euenos folyón kellett átszállniok. Az óriás termetü Herakles
könnyen átkelt, de nejének rá kellett magát biznia Nessosra, a
kentaurosra, ki e folyón bérért szokta átszállítni az utasokat. A
folyó közepén Nessos illetlen módon találta érinteni a vállán ülő
Dejanirát, s ennek sikoltására Herakles tüstént -4- visszafordult
s mérgezett nyilával halálra sebezte a vakmerő kentaurost. A
boszúvágyó szörny haldokolva azon tanácsot adta Dejanirának, hogy a
nyilsebből ömlő vért, mint hathatós balzsamot őrizze meg, mert
ennek oly ereje van, hogy általa Herakles szerelmét mindenkorra
biztosíthatja. A férje szerelmeért aggódó nő hallgatott ez
ajánlatra s Nessos vérét egy edényben magához vette. Herakles
Trachisban sem maradt sokáig; új kalandokra indult, Lydiában
Omphale királynő szolgaságába került, s már tizenöt hónapja volt
távol minden hir nélkül, midőn végre aggódó hitvese azon tudósítást
veszi, hogy férje szolgaságából kiszabadulván, Oechaliát, Eurytos
király városát, haddal elpusztította, s foglyait előre küldve, az
áldozat bemutatása után maga is haza készül; de egyszersmind
megtudja azt is, hogy a fogoly nők egyike Jolé, Eurytos leánya,
kinek szerelmeért dúlta volt fel Herakles Oechaliát: és itt
kezdődik a tragædia cselekvénye, mely Trachisban a királyi palota
előtti téren történik. Jolé a darabban mint néma személy
szerepel.
(Dejanira és a dajka a palotából jönnek.)
DEJANIRA.
Az ős időkből származott e
példaszó,
Hogy ember sorsát, mig
sirjába nem jutott,
Jónak vagy
rossznak nem mondhatni biztosan;
De
az enyémet, bár nem ére még halál,
Boldogtalannak és gyötrelmesnek tudom.
Hiszen már Pleuron1)
földén, Oeneus atyám
Házában
borzalommal tölte el a nász,
Minőt
Aetoliában még nem érze nő.
Mert
Achelóos folyam volt a vőlegény,
Atyámtól három szín alatt kérvén kezem:
Előbb bikának látszott, majd gyűrüzve
jött,
Mint tarka sárkány, végre
emberforma lett
Ökörfejjel; bozontos
állán gazdagon
Csorogtak a forrás
vizének árjai.2)
Ily vőlegényhez jutva én boldogtalan,
Inkább halál után epedtem szüntelen,
Mintsem megoszszam a násznyoszolyát
vele.
Hosszú idő multával végre
megjelent,
Nagy örömömre, Zeus s
Alkméne hős fia;3)
S amazzal harczra kelve győzedelmesen,
Megmente tőle; mint történt a
küzdelem,
Nem mondom el, mert nem
tudom; ki rettegés
-6- Nélkül végig
nézhette, hadd beszélje el.
Én
félelemtől elkábulva ültem ott,
Nehogy szépségem majdan kínommá legyen.
A harczbiró Zeus végét jóra forditá,
Ha mégis jó volt; mert mióta Herkules
Választott nője lettem, folyton
rettegés
Gyötör miatta; egyik éj
meghozza őt,
A másik éj elűzi új
munkák után.
Vannak bár gyermekink,
de egyszer látja csak,
Mint a
földmives távol fekvő telkeit
Csak
akkor látja, ha aratni, vetni jő.
Ebből áll férjem élte: egyre majd haza,
Majd meg hazulról küldi őt szolgálata,4)
És hogy most minden
munkának végére járt,
Félelmem most
miatta még sokkal nagyobb.
Mert a
mióta megölé hős Iphitost,5)
Száműzetésben,
idegen födél6) alatt
Élünk Trachisban, és nem tudja senki
sem,
Hová ment férjem; azt tudom
csak, hogy nekem
Merő gyötrelmet
hagyva hátra, távozott.
Ah! csaknem
bizton sejtem, hogy baj érte őt.
Mert
nem kevés idője mult, tizen felül
Öt
holdja már, hogy hirt nem adva elmarad.
Szörnyü baj történt; hisz midőn eltávozott,
Ez irást hagyta hátra, melyért
annyiszor
Imádkozám, nehogy
balvégzetű legyen.
DAJKA.
Oh úrnőm Dejanira! sokszor
láttalak
Könyhullatások és kinos
panasz között
-7- Herakles távozásaért
kesergeni;
Engedj tehát kevés szót
szólnom, ha ugyan
Rabszolgától
tanácsot a szabad vehet:
Miként van
az, hogy annyi gyermeked levén,7)
Férjed keresni még
sem küldöd egyikét,
Hyllost kivált, a
kit leginkább illet ez,
Ha atyja
boldogságát szívén viseli?
De itt
közelg im fürge lábbal ő maga,
S ha
mit mondék, helyes volt, itt az alkalom,
Tanácsomat követve felhasználni őt.
(Hyllos fellép.)
DEJANIRA.
Oh gyermekem, oh én fiam!
Nemes szavak
A nemtelentől is
jöhetnek; im e nő,
Rabszolga bár,
szabadhoz méltóan beszélt.
HYLLOS.
Mi volt az? Mondd anyám, ha
szabad hallanom.
DEJANIRA.
Hogy oly régóta távolban levő
atyád
Hollétét nem kutatni, szégyent
hoz reád.
HYLLOS.
Hiszen tudom, ha szóbeszédnek
hihetek.
DEJANIRA.
És mely hazában hallád lenni
őt, fiam?
-8-
HYLLOS.
Mondják, a mult év folytán
hosszu ideig
Egy lydiai asszony
rabszolgája volt.
DEJANIRA.
Ugy mindent várhatunk, ha ezt
is eltüré.
HYLLOS.
De mint hallottam, innen már
kiszabadult.
DEJANIRA.
S most hol van, élő vagy
halott? Mit mond a hir?
HYLLOS.
Euboea földén Eurytos
városát8)
Haddal támadta meg, vagy készül ellene.
DEJANIRA.
Tudod-e, oh fiam! hogy biztos
jóslatot
Hagyott számomra hátra ez
ország felől?
HYLLOS.
Mily jóslatot, anyám? Ezt még
nem ismerem.
DEJANIRA.
Vagy életének végét éri e
helyen,
Vagy győzve harczán,
boldogságban tölti el
Jövőre élte
hátralévő napjait.
Válságos
helyzetében nem sietsz, fiam,
-9- Segítni őt? Holott megmentve életét,
Mentek vagyunk, s ha elvesz, elveszünk
vele.
HYLLOS.
Igen, anyám, megyek; s ha ezt
a jóslatot
Ismertem volna, ott lennék
régóta már;
De hallva most, el nem
mulasztok semmit is,
Hogy mindenről
megtudjam bizton a valót.
Bár
megszokott szerencséjét ismerve, nincs
A félelemre s csügggedésre nagy okunk.
DEJANIRA.
Menj hát fiam! a későn
érkezőnek is
A jó szerencse, melyet
hall, hasznára van.
(A dajka a palotába, Hyllos másfelé távozik. A kar
fellép.)
KAR.9)
Első versszak.
Te kit a csillaghimes éji
homály
Elhunyva szül és újra ölébe
temet,
Helios, oh ragyogó
nap!10)
Kérve kérdlek, hol van Alkmene fia, mondd, hova
lett,
Oh mondd, sugárfényben lobogó
tünemény!
A tenger árján nyugszik ő,
vagy a világ mely oldalán.
Oh mondd,
ki mindent látsz szemeddel.
Első ellenversszak.
Im érte mint árva madár
epedez,
Meg nem szünő vágygyal
Dejanira, kiért
-10- Annyi
csatára kelének!
Nyugtató álomra ah!
nem hunyja kisirt szemeit,
A távozott
férjért remeg egyre szive,
S
osztatlan ágyán gyötrelemben várja szörnyü végzetét,
Boldogtalan sorsán kesergve.
Második versszak.
Mint ha a tenger
özönlő
Habjai
összetolulnak,
S éjszaki, déli vihar
közt
Tornyosul egyre az
ár:
Ugy hajtja a kadmosi
törzs11)
Fiát nehéz harczai közt
A
viharos sors, Kreta zajos
Tengereként.12)
De lépteit
Isteni kéz
megóvja
Hades szomorú
lakától.
Második ellenversszak.
Halljad azért
ajakimról
Szende szavakkal a
feddést:
El ne riaszd
kebeledből
Égi remény
vigaszát.
Bánattalan sorsot a
föld
Fiára nem küld soha
sem
Jupiter, a mindenségnek
ura.
Váltva kereng fejünk
felett
Bánat, öröm, miként
az
Ég csillaga forg
körében.
-11-
Végdal.
Az éji
csillagsereg
Sem marad helyén
örökre,
Sem nyomor, se’ kincs;
tovább
Megy innen és amarra
tér
Felváltva bánat és
kedv.
Reményt ez adjon, oh királyi
nő! neked
Szünetlenül. Hisz’ ki
látta, hogy Zeus
Segély nélkűl hagyá
övéit!
(Dejanira, ki ezalatt a háttérbe vonult, előre
jő.)
DEJANIRA.
Azért jövél, mint sejtem, mert
jól ismered
Fájdalmamat; de bár ne
éreznéd soha,
Mit szívem szenved, a
mint most sem érezed.
Saját tanyáján
lakozik az ifjuság,
Hol nem kinozza
őt az isten lángheve.
Sem zápor, sem
vihar nem gyötri életét;
Örömben,
könnyü szerrel tölti napjait,
Mig
fölcseréli nő nevével a szüzét,
S az
éji gondból osztályrészét elnyeri,
Majd férjeért aggódva, majd szülöttiért.
Önnön sorsát szemlélve, akkor érzené,
Melyek rám súlyosodnak, a
gyötrelmeket.
Könyhullatásra hajh!
volt már elég okom.
De olyant mondok
most, minő eddig nem ért.
Hogy
végutjára kelve elhagyá lakát
Herakles fejdelem, egy régi iratot
Hagyott számomra itthon, s az volt irva rá,
-12- Mit eddig bár sok
küzdelemre indula,
Egyetlen egyszer
sem mert nyilvánitani,
Mert mindig
tettre indult s nem meghalni ment.
De
most, miként ha már nem volna, megszabá,
Mit nyerjek özvegyrészemül, s az atyai
Birtokból mennyi illet minden
gyermeket,
Időt határozván: ha
esztendőn felül
Távol marad honunktól
három hónapig,
Úgy vagy halál lesz
sorsa ez idő alatt,
Vagy áthaladva a
megirt határnapon,
Baj nélkül tölti
hátralévő életét.
Mondá, ily véget
rendelt a nagy istenek
Határzata
Herakles fáradalminak;
Igy hirdeté
ezt Dodonában egykoron
Az ősi
tölgyről két galambnak jós-szava.13)
S itt az idő, mely
megmutatja a valót,
Miként kell a
jóslatnak teljesülnie.
Azért oh
kedvesim! gyakorta felriaszt
Legédesb
álmomból a szörnyü rettegés,
Hogy túl
kell élnem a férjek legjobbikát.
KAR.
Légy jó reménynyel; im
füzérrel homlokán,
Örömhirt hozva,
itt közelg egy férfiú.14)
(A hirmondó fellép.)
HIRMONDÓ.
Legelső hirnökül jövök,
félelmedet
Elűzni, Dejanira! Alkméné
fia,
-13- Tudd meg hát, él s a
győzedelmes harcz után
Zsengéit küldi
a hon istenséginek.
DEJANIRA.
Mit mondasz, oh öreg! mi szót
kell hallanom?
HIRMONDÓ.
Hogy nemsokára hőn óhajtott
férjedet
Házadban látod győzedelmi
fény között.
DEJANIRA.
S mily idegen vagy polgár
mondta ezt neked?
HIRMONDÓ.
Lichas, a hirnök hirdeté a
legelőn
Nagy néptömegnek ezt. Alig
hallám szavát,
Hozzád siettem tüstént
első hirnökül,
Hogy dijat nyerjek
tőled és kegyelmedet.
DEJANIRA.
S miért nincs ő még itt, ha
ily jó hirt hozott?
HIRMONDÓ.
Nem oly könnyű ezt
véghezvinni, asszonyom!
Mert
Meliának15) összes népe állja
őt
Körül kérdésivel, s igy nem mehet
tovább;
Kiváncsian mindenki vágy őt
hallani,
S el nem bocsátja, mig nem
hallott eleget.
Igy kedve ellen
kedvükért még ott marad,
De nemsokára
szinről szinre láthatod.
-14-
DEJANIRA.
Oh Zeus, ki Oeta szűz
virányain honolsz,16)
Nekünk is adsz hát
valahára örömet!
Ujongjatok, oh
asszonyok! a házban úgy,
Mint a falon
kivül; mert nem remélt öröm
Világát
kelti most e hir fejem fölé.
(Dejanira a palotába megy. A hírmondó másfelé
távozik.)
KAR.17)
Zengjen ujongva most
öröm
Danája csarnokidon
Oh nászi lak! Vegyüljön egybe
hangotok,
Legények, zengve
pártfogónkat,
Apollót, a nyilast! De
zengjen
Pæant is, Pæant18) dalotok, oh
Szűzleányok! És ortygi Artemist
Áldja az ének, a szarvasölőt is, a fáklyatüzűt,19)
És a
nymphaserget.20)
Magasra szökellek, és a síp
Dalának ellenállni nem tud a szivem.
Immáron a borostyán,21)
Evoé!22) felizgat,
Tánczra
hajtva Bakchos égi mámorában.
(Dejanira kijő a palotából.)
(Lichas és kisérete fellép a fogoly nőkkel, kik közt
van Jolé.)
Ime, drága
asszonyom,
-15- Tekintsd saját
szemeddel,
Előtted állnak
immár.
DEJANIRA.
Jól látom, kedves asszonyok;
nem csalta meg
Szemem figyelmes
őrködését e menet.
Örömmel látom oly
hosszú idő után
A hirnököt, ha ő is
örömet hozott.
LICHAS.
Jóval jövünk valóban s jó
üdvözletet
Érdemlünk, asszonyom! Ki
bátran harczola,
A férfiút jó szó
jutalma illeti.
DEJANIRA.
Mondd, kedves ember,
legelőször azt, miért
Leginkább
vágyom: élve látom Herkulest?
LICHAS.
Én bizonyára jó erőben hagytam
őt,
Életben, virulóan, kórtól
mentesen.
DEJANIRA.
Hol? Itthon-e vagy idegen
földön? Beszélj!
LICHAS.
Eubœa partján, hol oltárt emel
s a föld
Gyümölcseit Kenæos Zeusnak
szenteli.24)
-16-
DEJANIRA.
Fogadást teljesitve, vagy
jóslat szerint?
LICHAS.
Fogadásból, hogy meghóditá
fegyvere
E nők hazáját, kikre most
szemed tekint.
DEJANIRA.
De istenért, kik hát ezek, ki
lányai?
Ha nem csal sorsuk,
részvételt érdemlenek.
LICHAS.
Megvéve Eurytost, őket
szemelte ki
Herakles önnön s istenek
sajátjaul.
DEJANIRA.
E vár előtt tölté el hát a
végtelen
Hosszú időnek számlálhatlan
napjait?
LICHAS.
Nem; Lydiában tölté a legtöbb
időt,
S mint maga mondá, nem
szabadságban, hanem
Rabszolgaként. De
asszonyom, nem kell ezért
Haragra
lobbanod, mert Zeus rendelte igy.
A
barbar Omphalénak eladatva, itt
Töltött egy teljes évet, mint mondá maga.
De e gyalázat úgy megsebzé bensejét,
Hogy megfogadta egyben esküt tett
reá,
Rabságra vetni nőstül,
gyermekestül azt,
-17- Ki rá hozá
e szégyenitő szenvedést.
S nem
esküdött hiában; hogy megtisztula,
Serget toborzott és Eurytos városa
Ellen vonult; mert a halandók közt csupán
Csak őt okolta minden szenvedéseért;
Kinek házát, hogy régi jó barátjaként
Meglátogatta, sértő szókkal illeté,
S gyakorta rossz lelküleg ingerlé
szivét,
Mondván: Herakles íja bár
bizton talál,
A nyilcsatában többet
érnek fiai;
Szemére hányta aztán,
hogy nem is szabad,
Hanem csak
szolga; s végre bortól ittasan
Kidobta házából. Haragra gyúlt ezért,
S hogy a tirynsi25)
halmon látta Iphitost,
A mint
fürkészte eltévedt mének nyomát,
Másutt kalandozván szemével, másfelé
Eszével: a tornyos szirtről ledobta őt.
E tette volt az, mely Zeust, az Olymp
urát,
Mindennek apját, felbőszíté
ellene;
S rabszolgaként eladta, mert
nem tűrheté,
Hogy csellel gyilkolá
meg annyiak közül
Ez egyet. Ám ha
nyiltan áll boszút, jogos
Győzelmét
megbocsátja Zeus kétségkivül.
A gőgös
sértést istenek sem kedvelik.
De kik
gonosz nyelvökkel hetvenkedtenek,
Hades lakóivá lettek mindannyian,
És rabbá városuk. Kiket most látsz, e nők,
Gyászos sorsot cserélve
boldogságukért.
Im hozzád jönnek.
Férjed igy parancsolá,
S parancsát
teljesitem, én, hű embere.
-18-
Őt is magát, mihelyt a tiszta áldozat
Be lesz mutatva ős Zeusnak
győzelmeért,
Azonnal várhatod. Sok
szép szavam között
Ezt hallanod
bizonynyal a legédesebb.
KAR.
Öröm derül reád most, oh
királyi hölgy!
E nőket látva s hallva
a hirnök szavát.
DEJANIRA.
Miként ne örvendeznék szivem
mélyiből
Férjem szerencsés
helyzetének hallatán?
Szükségkép
hozzá kell járulnom nékem is.
De jó
megfontolás rettegni kényszerit,
Nehogy bukás is érje majd a boldogot.
Mély szánalom fogá el szívem,
kedvesim,
Im e szegények láttán, kik
hazátlanul,
Árván bolyongnak idegen
föld térein,
S talán szabad szüléktől
nyerve éltöket,
Osztályrészük most a
rabszolga sorsa lett.
Oh bajháritó
Zeus! ne lássam azt soha,
Hogy ily
keményen sujtod ivadékomat.
S ha
mégis tennéd, vajh’ ne éljek akkor én!
E nőket látva, oly nagy félelem gyötör.
(Joléhoz.)
Ki vagy te, oh boldogtalan
ifjú leány?
Még hajadon? Vagy anya?
Nem, külsőd szerint
Mindebben
járatlan vagy, de nemes szülött.
Lichas, kinek leánya ez az idegen?
-19-
Ki volt az anyja? Mely atya nemzette
őt?
Beszélj! mindnyája közt legjobban
szánom ezt,
Ki egyedül látszik
balsorsát érteni.
LICHAS.
Mit tudjam én? Mit kérdesz
engem? Meglehet,
Nem a legaljasabb
családból származott.
DEJANIRA.
Királyi törzsből? Tán Eurytos
magzata?
LICHAS.
Én nem tudom; nem is kérdeztem
hosszasan.
DEJANIRA.
Nem hallád egyik útitársától
nevét?
LICHAS.
Nem ám; hallgatva végezém el
dolgomat.
DEJANIRA.
Mondd hát te, oh boldogtalan,
magad; hiszen
Balsors az is, ha nem
tudjuk kilétedet.
LICHAS.
Bizonynyal fel nem nyitja most
sem ajkait,
Mint eddig sem tevé;
egyszer sem hallatá
Szavát az úton,
sem halkan, sem hangosan;
Hanem nehéz
sorsán kesergve, szüntelen
Csak sir,
szegény, mióta elpusztult honát
-20-
Elhagyta. Bizonyára keserű e sors,
Mely érte őt, de elnézést is
érdemel.
DEJANIRA.
Hagyjuk hát nyugton, és a mint
kedvére van,
Vonuljon palotámba;
újabb bánatot
A meglevő bajokhoz
tőlem ne vegyen;
Elég ez is már.
Menjünk most mindannyian
A ház felé,
hogy te siess, hová akarsz,
Én meg,
mint illik, oda benn rendet tegyek.
(Lichas a foglyokkal a palotába megy. Dejanira utána
akar menni, de a hirmondó fellép és elállja útját.)
HIRMONDÓ.
Maradj még itt egy pillanatra,
hogy ezek
Távollétében halld, házadba
kit vezetsz,
S megtudd, a mit kell,
és mit eddig nem tudál.
Mert mindezek
felől jól értesültem én.
DEJANIRA.
Mi ez? Mi végre állod így el
útamat?
HIRMONDÓ.
Maradj s figyelj; nem volt hiú
beszéd, előbb
Mit tőlem hallottál;
hiszem, most sem lesz az.
DEJANIRA
És vajjon vissza hivjam-e a
többit is,
Vagy csak velem s e nőkkel
kivánsz szólani?
-21-
HIRMONDÓ.
Veled s ezekkel szólok; a
többit bocsásd.
DEJANIRA.
Eltávoztak már, mondd tehát,
mi szándokod?
HIRMONDÓ.
E férfiú, ki most beszéle,
semmiben
Sem monda igazat; vagy most
hamis követ,
Vagy akkor volt hazug,
midőn előbb beszélt.
DEJANIRA.
Mit szólasz? Mondd ki tisztán
véleményedet;
Nem értek semmit abból,
a mit hallatál.
HIRMONDÓ.
Ez ember önnön ajkiról
hallottam én,
Számos tanúval, hogy
csupán ez ifju lány
Végett hóditá meg
Herakles Eurytost
S magas tornyú
Oechaliát; az istenek
Közt Eros volt
csak az, ki harczra birta őt,
S nem
szolgasága Lydiában, Omphale
Rabságában, nem Iphitos halála sem;
S ezt elmellőzve, most ellenkezőt beszél.
Nem birhatván Herakles arra Eurytost,
Hogy lányát titkos nászra adja át
neki,
Hiú ürügykép fölkap egy csekély
panaszt,
S haddal rohan e lány
honára, hol – miként
Amaz mondá –
Eurytos ült a trónuson;
Megölte
atyját, a királyt, és városát
-22-
Kiirtá. S most, mint látod asszonyom,
haza
Jő, nem terv nélkül – mint a
többit – küldve ezt,
Nem is
rabszolgaként; távolról se reméld;
Hogy is lehetne igy, ha vágytól ég szive?
Jónak tartám, királyné, mind
elmondani,
Mi a hirnök szavából
tudtomul jutott;
Sokan hallották ezt
a trachisi
Piacznak kellő közepén s
rásüthetik
Hazugságát. Ha mit mondék,
nem kellemes,
Sajnálom, ám igazság
volt minden szavam.
DEJANIRA.
Oh jaj, hová jutottam én
boldogtalan?
Mily romlást fogadék be
öntudatlanul
Tetőm alá? Oh én
szegény! Nem névtelen
Hát e leány,
mint kisérője esküvék?
HIRMONDÓ.
A mily szép szemre, születésre
oly nemes;
Mert atyja Eurytos, s
hazájában neve
Jolé volt; törzsét nem
nevezte meg sehogy
A hirnök, mert
bizonynyal nem kutatta azt.
KAR.
Pusztuljanak a gonoszok, s ha
mind nem is:
Az veszszen, ki
méltatlan rosszat titkon űz.
DEJANIRA.
Oh mit tevő legyek most,
asszonyok; holott
Egészen elkábítnak
a hallott szavak?
-23-
KAR.
Menj és kérdezd ki Lichast;
kétségen kivül
Elmond mindent, ha
szigorún kivallatod.
DEJANIRA.
Megyek tüstént; tanácsod nem
volt esztelen.
HIRMONDÓ.
Hát én maradjak, vagy más
egyebet tegyek?
DEJANIRA.
Maradj, im önszántából és nem
hirnököm
Által hivatva, itt jön ő a
ház felől.
(Lichas kijő a palotából.)
LICHAS.
Mily választ küldesz
Heraklesnek, asszonyom?
Beszélj; mint
látod, induló félben vagyok.
DEJANIRA.
Miért sietsz oly késő érkezés
után,
Holott beszélgetésünk meg sem
újitám?
LICHAS.
Ha van mit kérdened még, im
jelen vagyok.
DEJANIRA.
S igéred-e, hogy igazat fogsz
mondani?
-24-
LICHAS.
A nagy Zeus látja, azt
mindenben, mit tudok.
DEJANIRA.
Ki hát e nő, kit épen most
hozál ide?
LICHAS.
Eubœából való; ki lánya nem
tudom.
HIRMONDÓ.
Te ember, nézz reám! Tudod
kivel beszélsz?
LICHAS.
Te meg miért fordulsz e
kérdéssel felém?
HIRMONDÓ.
Felelj, ha eszeden vagy,
kérdésemre csak.
LICHAS.
Kivel beszélek: Dejanira,
Oeneus
Leánya, Herakles neje – ha
csak szemem
Nem lát rosszul – s
királynőm és úrnőm nekem.
HIRMONDÓ.
Ezt, épen ezt akartam tőled
hallani.
Urnőd tehát ő, azt
mondod.
LICHAS.
HIRMONDÓ.
Nos hát, mi büntetésre
tartanád magad
Méltónak, ha kitünnék,
hogy megcsaltad őt?
LICHAS.
Hogyan? Megcsaltam? Mily
talányokban beszélsz?
HIRMONDÓ.
Én nem; de te bizonynyal ebben
sántikálsz.
LICHAS.
Megyek; rég balgaság volt,
hogy hallgattalak.
HIRMONDÓ.
Nem addig, mig egy kis
kérdésre nem felelsz.
LICHAS.
Beszélj, mi kell hát; látom
nem vagy szófukar.
HIRMONDÓ.
A hadifoglyot, kit e házba
vezetél.
Bizonynyal
ismered?
LICHAS.
Mondám. Mért kérded
ezt?
HIRMONDÓ.
Nem mondtad e leányról, kit
most nem akarsz
Ismerni, hogy Jolé,
Eurytos magzata?
-26-
LICHAS.
Kinek mondám? Ki az, honnan
jő, hol van az,
Ki bizonyságot merne
tenni ellenem?
HIRMONDÓ.
Akárhány polgár. Trachis
nyilvános terén
Saját ajkadról hallá
ézt nagy néptömeg.
LICHAS.
Igy mondám hallomásból; ám
hirt hordani
S határozottan szólni –
két külön dolog.
HIRMONDÓ.
Miféle hirt? Nem esküvéssel
állitád,
Hogy e leányt mint Herakles
nejét hozod?
LICHAS.
Én, mint nejét hozom! Az
istenekre, mondd
Kedves királyném,
kicsoda ez idegen?
HIRMONDÓ.
Oly ember, a ki hallá tőled,
hogy e lány
Kedvéért dőlt meg a
város; nem Lydia
Okozta pusztulását,
csak a szerelem.
LICHAS.
Kergesd el ezt az embert, oh
úrnőm! Hiszen
Őrülttel nem fecseghet
józan férfiú.
-27-
DEJANIRA.
Nem, Zeusra, a ki Oeta erdős
ormain
Szór villámot – ne titkolj
tőlem semmit el.
Hisz nem hitvány
asszonyhoz intézed szavad,
Ki ne
ismerné emberek természetét,
Hogy
egyben mindig nem találnak örömet.
Mind esztelen, ki Erossal csatára száll,
Bajvívóként kezét emelve ellene;
Hisz istenek felett is győz, ha kedve
jő;
Győzött felettem is, miért ne
másokon?
Botorság volna kárhoztatnom
férjemet
E szenvedély miatt, mely
keblét égeti,
Vagy e leányt, ki
semmit el nem követett,
Mi szégyent
hozna rá, vagy bánatot reám.
Távol
van tőlem! De hazudni ha talán
Gazdád
tanitott, nem szép dolgot tanulál;
Ha
meg te voltál tenmagadnak mestere,
Úgy jó óhajtván lenni, rosszként állsz elő.
Mondd hát ki hímezés nélkül az
igazat,
Szabad emberre szégyen a
hazug neve.
Ne is reméld, hogy
eltitkolhass valamit;
Mert soknak
elmondád, kitől meghallhatom.
Ha
félelem tart vissza, nincs reá okod,
Hisz a bizonytalanság jobban gyötrene.
Mi bajt okozhat a valót meghallanom?
Nem szeretett-e sok más nőt már
Herkules?
És egyikét sem érte tőlem
bántalom,
Sem rossz szó e miatt;
bizonynyal erre sem
Száll haragom,
bármily forrón szeresse őt;
-28-
Sőt inkább szánalommal nézek rá,
hiszen
Szépsége volt az, mely
megrontá életét,
S szülőföldét
feldúlta és rabbá tevé
Szándéka
ellen. Ámde hagyjuk a maga
Útjára
ezt. De téged intelek: lehetsz
Mindenkihez csalárd, de engem meg ne csalj.
KAR.
Fogadd a jó szót, úgy panaszra
ellene
Nem lesz okod, s kiérdemled
hálámat is.
LICHAS.
Látom kedves királyné, nem
vagy oktalan,
És ember dolgát
embermódra fontolod:
Elmondok hát
mindent, semmit sem titkolok.
Valóban
úgy van, mint ez ember állitá.
Forró
szerelmi lángra gyúladt egykoron
E
lányért Herakles, s miatta verte le
Oechaliát, szegény hazáját, fegyvere.
S ezt ő (mert meg kell adnom, a mi
illeti)
Nem titkolá s titkolnom nem
parancsolá;
Én voltam, oh királyné! a
ki vétkezém,
Rettegvén ily beszéddel
kebled gyötreni, –
A bűnös én valék,
ha bűnnek tartod ezt.
És most, hogy
mindent, a mi történt, megtudál:
Férjednek úgy mint tenmagadnak kedveért,
Légy e leányhoz jó szivvel, s miként
előbb
Beszéltél róla, tartsd meg
állandón szavad.
Mert őt, ki hős
karjával minden mást legyőz,
Legyőzte
e leány szerelme teljesen.
-29-
DEJANIRA.
Ez szándokom, s a meglevő bajt
nem fogom
Sulyosbbá tenni istenek
ellen való
Haszontalan küzdéssel.
Térjünk vissza most
A házba, hogy
átadjam izenetemet,
S ajándokáért,
mint illik, viszont az én
Ajándokom;
üres kézzel nem volna szép
Távoznod,
a ki nagy csapattal érkezél.
(Dejanira és Lichas a palotába mennek. A hirmondó
másfelé távozik. A kar egyedül marad.)
KAR.26)
Első versszak.
Örökös diadal koszorúzza dicső
Kypris fejét.27)
Nem hozom fel
A nagy isteneket,
se miként szedi rá Kronosfiát,
Sem
komor éjjeli Hadest,
Sem Poseidont,
földeket a ki remegtet.28)
Ám Dejanira
kezéért
Mi dühös viadal vala ketteje
közt!
Mi szörnyü küzdelemre
keltenek
A csatatér
fövényén.
Második versszak.
Achelóos az egyik, alakja
bikáé, szarva nagy,
Négy a
lába,
S rohan Oenia tájairól;29) s a ki szembe száll vele,
Bakchosi Theba felől jő,
-30-
Rázva kézíját, gerelyét s buzogányát:
Zeus fia ő. Az aráért
Vadul összerohannak a tér közepén;
S a harcz birája Kypris egyedül,
Nászöröm alkotója.
Végdal.
Felharsan az öklök és íj zaja
most,
Egyben megrecseg a bika
szarva;
Birkózva egymást
Átölelik, dühösen összecsapódnak
Homlokaik, nyög a két mell.
S távol halmon ül a
Szép, gyöngéd menyasszony,
Várva
a hőst, várva vőlegényét.
E harcz
felől anyjaként beszélek.
Kisirt
szemekkel, kesergve várt ott
A szűz,
a harczi díj,
Elszakadva e nyomban
anyja
Mellől, árva
üszőként.
(Dejanira lopva jő a palotából).
DEJANIRA.
Mig a fogoly leányokhoz
búcsúszavát
Intézi vendégünk a
házfalon belül,
Titokban hozzátok
siettem, kedvesim,
Hogy elbeszéljem,
mit készite két kezem,
S előttetek
sirassam szenvedésemet.
Mert, úgy
hiszem, nem szűzleány, de asszony az
Kit felfogadtam, mint nagy terhet a hajós,
-31- Érzelmeim szégyenletes
jutalmaul.
És most egy ágyon ketten
várunk ölelő
Karokra. Igy fizet
Herakles engemet,
Ki mindig jónak és
hűnek neveztem őt,
És házát oly
hosszú időn át őrizém.
Bár nem tudok
haragra gyúlni ellene,
Ki oly
gyakorta lett e kórnak rabja már;
De
mely nő volna képes, egy fedél alatt
Lakozni ezzel, egy nászt osztva meg vele?
Látom, miként nő ifjuságban e leány,
És én miként fogyok; gyönyörrel néz a
szem
Nyiló virágra, hervadótól
elriad.
Félek hát, hogy Herakles név
szerint uram
Lesz bár, de férjül majd
ez ifjabb birja őt.
Hanem haragra
gyúlni, mint mondám, eszes
Nőhöz nem
illik; s e bajon segiteni
Módomban
áll még. Halljátok hát, kedvesim:
Elrejtve érczedénybe régen őrizem
Egy ősi szörnyetegnek ős ajándokát,
Mit ifjú lány koromban a halálra vált
Szőrös mellű Nessos sebéből nyertem
én.
Karjával vitte át Evénos mély
vizén
Bérért az útazókat ő, sem
evező,
Sem csónak, sem vitorla nem
kellett neki;
Igy vitt át engem is,
midőn atyám lakát
Először hagytam el,
mint Herakles neje;
S hogy vállán
űltem, a folyamnak közepén,
Hozzám
nyult vakmerő kezével; én nagyot
Sikolték, s gyorsan megfordulva Zeus fia,
Rálőtt szárnyas nyilával. Keblét érte
ez,
-32- És átszegzé süvöltve
tüdejét. A szörny
Igy szóla
haldokolva: «Halld ősz Oeneus
Leánya,
kit legvégsőnek szállitok át,
Szolgálatomból hasznod lesz, ha szót fogadsz.
Ha az aludt vért sebeimből felfogod,
Hol a lernæi hydravérnek fekete
Mérgébe mártott nyilhegy érte keblemet:30)
Herakles szivét
azzal megbűvölheted,
Hogy bárminő
asszonyra vessen is szemet,
Jobban
mint téged ne szeresse azt soha.»
Megemlékezve erről most, oh kedvesim!
(Mert házamban tartám azóta zár
alatt,)
Bekentem ezt a köntöst, nem
feledve el,
Mit életében monda. Meg
van téve már.
Boszorkánysághoz bár
nem értek, és nem is
Akarnék érteni,
s ki igy tesz, gyűlölöm:
De hogy ha
ily varázs által legyőzhetem
E lányt
s Herakles szivét megbűvölhetem:
A
munka kész, ha csak nem látszik vakmerő
Dolognak ez; s ha mégis, – felhagyok vele.
KAR.
Ha van bizalmad abban, a mit
készitél,
Nekünk nem látszik
oktalannak szándokod.
DEJANIRA.
Bizalmamat csak véleményre
épitem,
Próbára még nem tettem erejét
soha.
-33-
KAR.
De a tudásra tett kell:
kisérlet hiján
Tudásod is csak
látszat lesz és nem való.
DEJANIRA.
Megtudjuk nemsokára; ime már
kijött
A házból Lichas: útazása gyors
leszen.
Csak el ne áruljátok titkom.
A homály
Megment a szégyentől, tégy
bár szégyenletest.
(Lichas kiséretével jő a palotából.)
LICHAS.
Parancsolj Oeneus leánya mit
tegyek?
Hosszú időre nyúlt már
késedelmem itt.
DEJANIRA.
Hisz épen ebben jártam,
Lichas, mig te benn
Az idegen
leányokkal beszélgetél;
Vidd hát
férjemnek, mint kezem ajándokát,
E
finoman szőtt köntöst s add nevemben át.
De átadván, mondd, a halandók közt előbb
Mint ő, ne öltse ezt magára senki
sem;
Ne lássa ezt előbb a nap sugára
sem,
A szent oltár, az izzó tűzhely
fénye sem,
Mig nyiltan nem mutatja
benne önmagát
Az isteneknek a nagy
áldozatnapon.
Mert felfogadtam,
hogyha látom egykoron,
Vagy hallom
boldog visszatértét, szentül e
Köntössel ékesitni s mint új áldozót
-34-
Új öltönyben mutatni isteneknek őt.
Bizonyságúl vidd e gyűrű
pecsétjegyét,
Könnyen megismerhetni,
s ő megismeri.
Menj hát, s elsőnek
tartsd eszedben e szabályt:
Hirnök
lévén, felesleges dolgot ne tégy:
Hogy így az ő hálája egyesülve az
Enyémmel, egyből kétszeres kegygyé legyen.
LICHAS.
Ha biztosan viszem Hermes
szolgálatát,31)
Ne félj, hogy a te dolgodban tegyek hibát;
E szekrényt, ugy a mint van, átadom
neki,
Hiven hozzácsatolva, mit
mondál, szavad.
DEJANIRA.
Most elmehetsz már; hogy mily
rendben állanak
A házi dolgok, azt
eléggé jól tudod.
LICHAS.
Tudom s elmondom, hogy minden
jó rendben áll.
DEJANIRA.
Azt is tudod, saját szemeddel
látva, mily
Jó szivvel fogadám az
idegen leányt.
LICHAS.
Hogy láttán szivemet öröm
ragadta el.
DEJANIRA.
Mi mondandód van még? Félek,
nehogy előbb
-35- Beszélj érette égő
vágyaim felől,
Mintsem megtudnád,
vágy-e értem ő viszont?
(Dejanira a palotába, Lichas kiséretével másfelé
távozik.)
KAR.32)
Első versszak.
Kik ott a meleg
haboknál,
Szirteken s a rév
mögött,
Fenn laktok az œtai ormon, és
ti ott a
Melia öblénél,
Az aranyijas szűz33)
partjain,
Hol Hellas pyli
dicső
Tanácsa egybegyűle:34)
Első ellenversszak.
Felhangzik a bájdalú
síp
Hangja köztetek
hamar,
Nem harczra riasztva, nem,
egybefolyva zengő
Isteni
múzsával,
Immár hazatér
zsákmányival
Zeus és Alkméne
dicső
Szülötte, hősi
diszben:
Második versszak.
Tova tengereken,
honát
Elhagyva bolyonga egész nagy
éven át, s hirt
Nem adva váratott
magára; ám szerelmes hitvesét,
Szegény boldogtalan szegény szivét,
Bánat gyötörte szüntelen;
-36-
De most bőszült Ares bevégzé
A munka napjait.
Második ellenversszak.
Legyen itt, legyen itt!
Előbb
Ne lelje helyét siető hajója
révben,
Mig el nem éri városunkat;
erre térve a sziget
Felől, mely látta
áldozatjait:
Jöjjön meg onnan e
napon
A balzsam gerjesztette
vágygyal,
A szörny
tanácsaként!
(Dejanira jő a palotából.)
DEJANIRA.
Oh asszonyok! mint félek, hogy
tán messze is
Mentem mindabban, a mit
épen most tevék.
KAR.
Mi történt, Dejanira, Oeneus
gyermeke?
DEJANIRA.
Én nem tudom; de rettegek, jó
szándokom
Nehogy nagy bajt hozzon
fejemre csakhamar.
KAR.
De csak nem most küldött
ajándokod miatt?
DEJANIRA.
Azért valóban! Nem tanácslom
senkinek,
Bizonytalan dologban bizni
teljesen
-37-
KAR.
Mondd el, ha mondható, mi az,
mitől remegsz?
DEJANIRA.
Olyasmi történt, mit ha
nektek, asszonyok,
Elmondok:
hallatlan csodának vélitek.
A bodros
bárány tiszta gyapja, melylyel én
A
köntösön végig keném a balzsamot,
Eltünt, de nem más által semmisitve meg
Ott benn, hanem önnön magát emésztve
fel,
És elenyészett a kövön. De hogy
egész
Valójában megtudd, mi történt,
halld tovább.
A mit a szörny, a
kentauros mondott nekem,
Midőn a
gyilkos nyíl átszegzé oldalát,
Szót
sem feledtem abból, nem, megőrizém,
Mint érczlap eltörölhetetlen iratát;
Ez volt a mit rendelt, s én mindent megtevék:
A balzsamot a nap meleg sugárítól
S tűztől megóva tartsam jól rejtett
helyen,
Mig friss kenésre nem
használom iziben.
Így tettem. S most
midőn szükségem volt reá,
Titkon
szobámba vittem és fölkentem ott
Gyapjúval, melyet enbárányomról vevék;
Majd összehajtva, napsugártól
mentesen,
Mint tudjátok, szekrénybe
rejtém a ruhát.
De visszatérve olyant
láttam, mit a szó
Leirni nem tud, sem
felfogni ember-ész.
A gyapjat,
melylyel fölkeném a balzsamot,
Véletlenül oly helyre dobtam, hol a nap
-38- Sugára fénylett. S itt a
mint fölmelegült,
Egészen eltünt,
elporlott a padlaton;
Midőn tuskót
reszel a fűrész vasfoga,
Porát oly
módon láthatod szétomlani.
Ekként
hevert a földön. Ám ott, hol feküdt,
Tajtékzó hólyagok bugyogtak fölfelé,
Miként ha Bakchos kékes szőlőfürtinek
Kövér nedűjét a földön szétöntözik.
S most nem tudom, mit véljek én
boldogtalan!
Mert látom, borzasztó
tettet követtem el.35)
Miért lett volna
hozzám jó indulatú
A haldokló szörny,
ki halálát okozám?
Oh nem!
Megsemmisitni vágyva gyilkosát,
Hizelge csak nekem; s én későn ismerem
Meg a valót, midőn már minden
hasztalan.
Mert hogyha nem csal
sejtelmem, csak én vagyok
Az, oh
boldogtalan! ki meggyilkolja őt.
Tudom, hogy Chiron isten is sebet kapott36)
E nyiltól, és
mihelyt érinté a vadat,
Tüstént
elhulla mind; s e nyil ütötte seb
Fekete vére hogy ne lenne gyilkoló
Méreg férjemre is? Ah! bizton sejtem ezt.
De föltevém, ha ő meghalna, úgy vele
Együtt és egy csapással én is
elveszek.
Hiszen rossz hirben élni
nem tud az a nő,
Ki nem-rossz-voltát
nagyra szokta tartani.
KAR.
Veszélyes tettnél szükséges
bár félni is,
De a reményt ne vesd
el, a mig vége nincs.
-39-
DEJANIRA.
Gonosz tetteknél nincs oly
sejtelmes remény,
Mely a kebelbe
bátorságot öntene.
KAR.
De a boszú nem sujt le arra
súlyosan,
Ki szándék nélkül
vétkezett; így vagy te is.
DEJANIRA.
Nem igy beszél, kinek a
rosszból rész jutott,
Hanem csak az,
kit otthon nem bánt semmi baj.
KAR.
Jobb lesz a többi szót
elhallgatnod, ha csak
Fiad tudtára
nem kivánod adni; itt
Van ő, ki atyja
nyomdokát keresni járt.
(Hyllos fellép.)
HYLLOS.
Anyám! bár választhatnék e
három közül:
Volnál halottként sírba
téve; vagy ha élsz,
Nevezne más
anyjának: vagy jobb érzetet
Cserélnél, mint a milyen lakja kebledet.
DEJANIRA.
Mit tett ily gyűlöltté
előtted, oh fiam?
HYLLOS.
Tudd meg tehát, hogy férjedet,
kit én magam
Atyámnak mondék,
meggyilkoltad e napon.
-40-
DEJANIRA.
Oh jaj! mi szó hagyá el
ajkadat fiam?
HYLLOS.
Oly szó, mely tetté vált. Mi
egyszer létre jött,
Ki volna képes
nem történtté tenni azt?
DEJANIRA.
Mit mondál, oh fiam? Mily
ember oktatott,
Ily iszonyú bűnnel
vádolni engemet?
HYLLOS.
Nem idegen nyelv mondá,
enmagam saját
Szememmel láttam atyám
szörnyű kínjait.
DEJANIRA.
De hol találtad őt, hol álltál
oldalán?
HYLLOS.
Mindent elmondok hát, ha tudni
akarod.
Hogy elpusztítá Eurytos nagy
városát,
Győzelmi jellel és
zsákmánynyal gazdagon,
Kenæon
tengermosta hegyfokára ért
Eubœa
földén, hol Zeusnak, ki atyja volt,
Oltárt emelt s lombos ligettel övezé;
Vágyó örömmel itt láttam először őt.
A mint nagyszámú áldozatra készüle,
Megjött hazulról Lichas, házi
hirnökünk,
Hozván ajándokod, a
gyilkoló ruhát;
-41- Magára
öltve ezt, kivánatod szerint,
Előbb
kiválasztá a préda legjavát,
Tizenkét
ökröt vágva; aztán összesen
Minden
fajú baromból százat áldozott.
Kezdetben a szegény jó kedvvel végezé
Imáját, örvendezve ékes köntösén;
De hogy a gyantás ágak és az áldozat
Tüzéből fellobbant a véres lángözön,
Izzadtság tört ki bőrén, testéhez
ragadt
A köntös, mintha művész vonta
volna fel
Minden tagjára, s a vonagló
fájdalom
Átmetszé csontjait; majd
mint a gyilkoló
Kigyónak mérge marta
megtört tagjait,
Reá kiálta ekkor a
boldogtalan
Lichasra, a ki bűnödben
nem osztozott:
Mily
álnoksággal37) hozta hozzá e
ruhát?
Nem tudva semmit e
szerencsétlen, csak azt
Mondá:
ajándokod úgy hozta, mint adád.
Ezt
hallva fájdalmában, a mint a kinos
Vonaglás át meg áthatotta tüdejét,
Lábcsuklójánál megragadta hirtelen
Amazt, s a hullámverte sziklához dobá;
Széttört agyából és keresztül
fürtjein
Vérrel vegyest ömölt ki a
fehér velő,38)
És az egész nép szánakozva jajgatott
Ennek halálán és amannak kínjain;
De közelébe lépni nem mert senki sem.
Mert majd a földön fetrengett, majd
felszökött;
Ordítva, bőgve; szirtek,
Lokris39) ormai
Viszhangoztak reá s Eubœa hegyfoka.
-42- A sok vonaglás végre
megtöré szegényt,
Elbágyasztá a sok
keserves jajgatás,
Átkozva gyászos
ágyadat, boldogtalan,
Átkozva Oeneus
nászát, melynek élete
Irtózatos
megrontását köszönheté:
Felnyitva
ekkor ködtől fellegzett szemét,
A
nagy tömegben észre vett engem, fiát,
Ki ott zokogtam; rám nézett s megszólíta:
«Oh! jer közel fiam, gyötrelmimtől ne
fuss,
Habár halálom által halnod
kellene.
Vígy innen engem el; legjobb
lesz, vígy oda,
Hol emberek közül ne
lásson senki sem;
Ha szánalommal vagy
hozzám, minél előbb
Vigy el e
földről, hogy ne itt haljak meg én.»40)
Parancsát téve
csónakot vevénk, s reá
Helyezve, sok
baj közt e földre érkezénk,
Míg ő
kínjában ordított. Megláthatod
Tüstént, vagy élve, vagy végsőt lehelve ép’.
Ime, anyám! ezt terveléd s tevéd
atyám
Ellen te, hogy büntessen érte
boszuló
Diké s Erinnys! Ezt kivánom,
ha jogos.
S jogos bizonynyal, mert te
adtál rá jogot,
Meggyilkolván az
emberek legjobbikát,
Kihez hasonlót
nem látsz többé itt soha.
(Dejanira a palotába megy.)
KAR.
Mért távozol hallgatva? Nem
tudod, hogy a
Vádló szemében vallomás
a hallgatás?
-43-
HYLLOS.
Hagyjátok menni. Kedvező szél
hadd vigye
Minél előbb; ne lássa
többé őt szemem.
Mit ér hiún ragyogni
az anya díszes
Nevével, hogyha nem
cselekszik anyaként?
Menjen hát
örvendezve; s jusson részeül
Oly
élvezet, minőt atyámnak szerze ő! (El.)
KAR.41)
Első versszak.
Látjátok, oh lányok! hogy az
isteni szó
Ős jóslata mily
sietéssel
Teljesíti, mit
kimondott:
Ha beköszönte tízen felül
a második vetés,42)
Élete műveinek, keserű fáradalminak
Zeus fia végit éri; és valóban
Teljesül im a végzet.
Mert kit a
halál vett el,
Soha se’, soha se’
gyötri azt a munka többé.
Első ellenversszak.
Hiszen ha álnok végzete
átövezé
Véres szövetével a
szörnynek,
S tomporához ért a
méreg,
Mit a halál szüle és
gyarapított a hydratest:
A mai napon
kívül ah! hogyan érne más napot,
Kit
kebelére zárt a szörnyű sárkány?
S a
fekete fürtös szörny
-44- Csalfa
szava, mint gyilkos
Tövis, ereiben
össze-vissza járja vérét.
Második versszak.
Nem igy érté ezt a
szegény,
Sem a szörnyü veszélyt, mit
a csalfa tanács fedett,
Nem sejté ő;
de látta remegve
Romba dőlni
biztosan
Házának üdvét új nászi kötés
után.
Hajh! sóhaja száll
immár,
Hajh! öntözi
orczáját
Friss harmata
könnyének.
Immár kiderült, mily
veszedelmet hoza rá
A siető
végzet.
Második ellenversszak.
A könyek forrása
kitört;
Iszonyú nyavalyája – nagy
istenek! – elfogá
Zeus szülöttét; nem
érte az ellen
Keze soha ily keményen
őt.
Oh hadvezérlő gyászos kelevéz,
miért
Hozta e leányt
győző
Harczod a vihar
szárnyán
Oechalia
ormáról?
Kypris keze volt, mely
diadalmadra segélt,
Ő vezeté
mindezt.
(A palotában jajgatás hallatszik.) -45-
FÉLKAR.
Eszemen vagyok-e? Való, a mit
hallok?
Mi siránkozás tölti be a
palotát?
Mit
mondok?
FÉLKAR.
Tisztán hallatszik, ámde
szivet szaggatón
A jajgatás; új baj
szülője lett e ház.
(A dajka fellép.)
FÉLKAR.
Tekintsd ez
Agg nőt, sötéten, felhős arczczal jő
felénk,
Bizonynyal új dolog felől hoz
hírt nekünk.
DAJKA.
Ah gyermekim! mily nagy
bajoknak kezdete
Volt az ajándék,
melyet Herakles kapott.
KAR.
Mily újabb bánatot jelentesz,
oh öreg?
DAJKA.
Ah! mozdulatlan lábbal
Dejanira már
Megtette életében a
végső utat.
KAR.
De csak nem mint
halott?
-46-
DAJKA.
Mindent
hallottatok.
KAR.
Meghalt tehát
szegény?
DAJKA.
Másodszor
hallhatod.
KAR.
Szegény, oh a szegény! Tudod-e
mily halála volt?
DAJKA.
Iszonyú a csapás, mely
érte.
KAR.
Asszony! oh minő
Csapás ölte meg?
DAJKA.
Önnön magát
sujtotta.
KAR.
Mily őrület, mily láz
veré
Ah! keblébe a bősz
csapást?
Halálhoz új halált
miként
Adhata ő egyedül?
Mi vezette kezét?
-47-
DAJKA.
Keblét a gyilkoló vas
érte.
KAR.
S te láttad, szegény, e
borzalmat?
DAJKA.
Bizonynyal láttam, mert ott
álltam oldalán.
KAR.
Ki volt? Mint tevé?
Szólj!
DAJKA.
Önnön kezével hajtá végre
önmagán.
KAR.
Mi szó ez?
DAJKA.
Valóság.
KAR.
Ah az új, ah az új ara
mily
Iszonyú harag
boszúját
Hozá e
födélre!
DAJKA.
Valóban; ah! de mint szánnád
még akkor őt,
Ha szemtanúként láttad
volna, mit mívelt.
-48-
KAR.
És mindezt gyönge női kéz
mivelheté?
DAJKA.
Borzasztó módon. Hallgass meg
és légy tanúm.
Midőn a házba
visszatért magányosan,
És látta
gyermekét, a mint ágyat vetett
Az
udvaron s aztán atyjához készüle:43)
Elrejtezett, hol
nem láthatta semmi szem,
S az oltár
mellett összerogyva, hangosan
Keserge
árvaságán, s bármi tárgyhoz ért,
Mit
azelőtt használa, egyre zokogott.
Majd fel s alá bolyongva a szobák során,
Ha látta kedves házi népe egyikét,
Rá néze és sírásban tört ki a
szegény,
Átkozva gyászos sorsát, hogy
gyermektelen
Leend ezentúl
összerombolt létele.
Hogy ez kissé
lecsillapúla, hirtelen
Herakles
násztermébe látom törni őt.
Látatlanúl árnyékba álltam, meglesém,
Mit lesz teendő; és látom, hogy
asszonyunk
Herakles ágyát szőnyeggel
teríti le.
Megtéve ezt a munkát,
gyorsan felszökött
Az ágyra és ledőlt
a nászlak közepén.
Kitörtek aztán
újra forró könyei,
S így szóla: Oh én
ágyam, oh én nászlakom!
Isten hozzád
örökre, nem fogadsz soha
Többé
szerelmes nőként falaid közé.
Ezt
mondva, lázas kézzel megragadja és
-49-
Letépi öltönyét kebléről, hol arany
Kapocs kötötte össze; meztelen hagyá
Egész baloldalát s balkarját is vele.
És én a mint erőm engedte, elfuték,
Fiának tudtul adni anyja szándokát.
De mig mi erre és amarra futkosánk,
Szivén keresztül kétélű kardot döfött
Keblébe ő; hozzája érve, így lelők.
Ezt látva, jajgatásban tört ki a fiú.
Most érté, hogy haragja volt e tett
oka,
Későn hallván a házi néptől,
hogy a szörny
Szavára járt el anyja
akaratlanul.
Nem szűnt meg ekkor a
boldogtalan fiú
Szemében a köny,
ajkain sem a nyögés;
Csókokkal
árasztá el anyját, és szivét
Erősen
szivéhez szorítván jajgatott,
Hogy
oly hamis váddal meré illetni őt;
S
hogy kettős árvaságra jut most élete,
Atyát, anyát egyszerre vesztve egy napon.
Im ez történt itt. Balga hát mindaz, ki
két
Vagy tán több napra mer számolni
biztosan;
Holott a holnap addig nem
tulajdona,
Mig boldogul le nem futott
a mai nap. (El.)
KAR.44)
Első versszak.
Ki az, kit először
sirathatok?
Ki az, kit utoljára
hagyhatok?
Merre tekintsek én
szegény?
-50-
Első ellenversszak.
Itt látom a házban az
egyiket,
Ott várom epedve a
másikat,
Innen is, onnan is
halál.
Második versszak.
Bár kelne minél
előbb
E ház felől erős karú
fuvallat,
És vinne messze, messze
innen engemet,
Hogy meg ne öljön
iszonyú
Félelmem a
pillanatban,
Zeus fiát ha látom
itt;
Mert rettenetes
gyötrelmeivel
Immár közelegni
hallom.
Vért fagyaszt e
látvány!
Második ellenversszak.
Nincs messze a
fájdalom,
Mit hirdeték kesergő
csalogányként:
Im idegen csapat
közelg e hely felé.
Mint hozza őt! Mi
csendesen
Jő, mily szomorúan
erre,
Mintha volna jó barát.45)
Jaj! Karjaikon
van, szótalanul!
Ah! mit hihetek?
Halott-e?
Vagy csak álmot
alszik?
(Több férfi hozza Heraklest; a menetet egy aggastyán
vezeti. Hyllos szembe jő velök a palotából.) -51-
HYLLOS.
Oh jaj nekem,
jaj!
Te miattad atyám, oh jaj
nekem!
Mit tegyek? Mibe fogjak én?
Jaj, jaj!
AGGASTYÁN.
Csendesen, fiam, ne költsd
fel
Dühszállta atyád rettenetes
kínjait:
Mert élve pihen még. Zárd le
tehát
Ajkadat.
HYLLOS.
Mit szólsz öreg? Él
még?
AGGASTYÁN.
Álmát el ne riaszd, mely
befogta szemét,
Ébredése gyötrelem
lesz,
Mert vele ébred
Baja, oh fiam!
HYLLOS.
Ah! eszemet veszi
már
A reám nehezült iszonyú
sors.
HERAKLES.
Oh Zeus!
Mily földre juték? Kik ezek körülem?
Hol fekszem e nem pihenő kínok
Közepett? Oh én boldogtalan!
Ah! újra mar a gonosz, jaj!46)
-52-
AGGASTYÁN (Hilloshoz).
Ime ládd, mondtam, a
némaság
Tanácsosabb lett volna, míg
igy
Szempilláiról
Elűzéd álmát.
HYLLOS.
Oh! de ha nem
bírom
Hallgatva tekinteni
kínját.
HERAKLES.
Oh! Kenæon
szirtoltára,
Mi dicső volt rajtad
áldozatom,
S mi jutalmat adál nekem!
Oh Zeus!
Mily szörnyű gyalázatba
sújtál!
Oh vajha szemem soha
ormaidat
Ne látta volna! Nem érzeném
úgy
E kiirthatatlan
gyötrelmeket.
Hol van az orvos, hol
van a varázsló,
A ki e kínokat
oltaná,
Ha Zeus nem nyújtja
segélyét?
Mint várhatnék e
csodára!
Ah, ah!
Hagyjatok engem aludni, nyomorultat,
Hagyjatok engem aludni, szegényt;
Hol érsz hozzám, hova fektetsz?
Hisz ez öl, hisz ez öl!
Pihenő kínom is felébredett.
Megragadott immár, jaj! jaj! tagom égeti újra!
-53- Mely haza szült titeket,
hálátlan hellasi népség?
Hányszor
adám éltem, boldogtalan én, e hazáért,
Tengeren, erdőben; s most nincs itt köztetek egy
sem,
Ki a beteg kínját tűzzel,
dárdával eloltsa?
Ah,
ah!
Senki se’ vágja hát le fejem s
vele
Gyűlölt életemet? Jaj,
jaj!
AGGASTYÁN.
Oh ki e férfiunak fia vagy!
nem birja erőm már
Ezt a nehéz
munkát; jer, tartsd velem őt. Szemeim tán
Jobban felfedik a gyógyszert.
HYLLOS.
Ime felfogom őt
már;
Oh de szerem nincsen, mely
kínjait oltani tudná,
Itt sem, a
házban sem! csak Zeus adhat segedelmet.
HERAKLES.
Oh hol vagy, hol
fiam?
Jöjj ide, jöjj ide, nyújtsd
kezedet, segíts!
Ah! ah! jaj! jaj!
átok!
Rám rohan, rám rohan
újra
Iszonyú kínom,
A halálos, az olthatatlan kór.
Oh Pallas, Pallas! gyötrelmeit érzem
ujonnan.
Gyermekem, oh szánj meg,
vond ki szeplőtlen aczélod,
Üsd vele
torkomat át; gyógyítsd meg bősz nyavalyámat,
-54- Melyet anyád gyújtott;
hogy látnám őt is elesni,
Úgy a
miként, a miként engem sújt! Jószivű Hades,
Isteni Zeus-testvér,
Küld a halált, a halált, hogy elaltassa
Kínjaimat tüstént!
KAR.
A borzadás fog el, ha látom,
kedvesim,
A fájdalmat, mely ily dicső
hőst így gyötör.
HERAKLES.
Oh mennyi munkát bírt már el
vállam s karom,
Veszélyes munkát, mit
kimondni is nehéz!
De annyi
szenvedésre sem Zeus hitvese,
Sem
ellenséges Eurystheus nem juttatott,
Mint Oeneus hitszegő leánya, e ruha
Csalárd hálóját vetve rám, mit furiák
Szőttek, hogy elveszítsék éltemet
vele.
Mert oldalomhoz nőtt s lemarta
húsomat,
Beszívódott tüdőmig és
kiszárítá
Az éltető eret; kiszopta
véremet,
Fölette, szétroncsolta
testem tagjait,
Rejtélyes lánczként
fogva át oldhatlanul.
Nem harczi
dárda tette ezt, nem földszülött47)
Órjások serege,
sem vad szörnyek ereje,
Nem Hellas,
nem barbár hazának férfia,
Sem más
hon, melyen tisztogatva áthaték;
Nem,
asszony volt az, és nem hősi férfiú,
Ki kard nélkül meggyilkolt engem egymaga.
Oh én fiam! légy méltó és igaz fiam,
-55- Ne tartsd nagyobbra
nálam rossz anyád nevét.
Ragadd ki
tenkezeddel a födél alól
Szülő
anyádat s add kezembe, hadd tudom,
Kinek fájdalma gyötri inkább lelkedet,
Enyém-e vagy övé, ha boszúm széttöri.
Menj, oh fiam, s merd tenni ezt; szánj
engemet,
Kit szán mindenki; mert
miként ifjú leány
Sirok kínomban;
nincs ember, ki mondaná,
Hogy sírni
látott volna engem azelőtt;
Sóhaj
nélkül viseltem mindig én a bajt.
De
most asszonynyá tett a kín, boldogtalant
Lépj közelebb atyádhoz, állj mellém fiam,
Tekintsd saját szemeddel, mennyit
szenvedek.
Im fölemeltem tagjaimról a
mezet,
Nézzétek hát mindnyájan
gyötrött testemet,
Nézzétek, én
szegény mi nyomorult vagyok.
Jaj,
jaj, gyötrelem, oh jaj!
A kín megint
éget már, újra átnyilal,
És
tomporomba hat; a gyilkos nyavalya
Nem enged megpihenni pillanatra sem.
Oh nagy Hades, ragadj el!
Zeus
tüze, sujts fejemre!
Csóváld meg, oh
isten, felettem, s küld le rám
Villámodat, atyám!48)
Mert újra megrohan,
S növekvő dühvel
mardos. Oh kezem, kezem,
Oh hátam,
mellem és ti kedves karjaim!
Ti
vagytok hát valóban, melyek egykoron
Elpusztíták Nemea szörnyű honosát,
A hozzáférhetetlen arszlánt,49)
pásztorok
Ijesztő rémét; Lerna
hydráját: a két
-56- Természetű
vad szörnyek dúló seregét,
A
szemtelen s erőszakos kentaurokat;
És
Erymanthos vádját; meg a föld alatt
Hades háromfejű ebét, az iszonyú
Echidna kölykét; és a sárkányt, mely a föld
Végső határán aranyalmát őrizett?
Ezernyi más küzdelmet izlelék meg én,
S kezemből nem birt senki győzedelmi
jelt.
De most minden tagom megtörve,
testemet
Szétmarczangolta láthatatlan
kór keze,
Ki a legjobb anyának
viselem nevét,
Kinek nemzője Zeus
volt, a csillaglakó.
De tudjátok meg
ezt: bár semmivé levék,
Bár lábam sem
bir: így is megtorlást veszek
Azon,
ki ezt tevé. Hadd jöjjön hát elő,
Tanulja meg s hirdesse a világ előtt,
Hogy élve, halva a gonoszt
megbüntetem.
KAR.
Szegény Hellas! mily gyászba
látom arczodat
Borulni, ha e hősödtől
megfosztanak.
HYLLOS.
Megengedvén, hogy válaszoljak,
oh atyám!
Bajod daczára hallgass meg
hát csendesen.
Nem kérek tőled
semmit, a mi jogtalan.
Figyelj reám,
s ne égjen benned úgy a düh,
Miként a
kín gyötör; mert máskép nem tudod,
Miért vágyódol s mért boszankodol hiún.
-57-
HERAKLES.
Mondd el hamar mondandód s
hallgass; kínjaim
Között nem értem én
e szószátyárkodást.
HYLLOS.
Anyámról óhajtok beszélni,
mostani
Sorsáról, s hogy nem
vétkezett szándékosan.
HERAKLES.
Oh te gonosz! fülemnek
hallatára mersz
Anyádról szólni, ki
meggyilkolá atyád?
HYLLOS.
Olyan történt, miről hallgatni
nem szabad.
HERAKLES.
Bizonynyal nem szabad arról,
mit vétkezett.
HYLLOS.
Nem így fogsz ám arról
beszélni, mit ma tett.
HERAKLES.
Beszélj; de őrizkedjél
rossznak látszani.
HYLLOS.
Beszélek; most ölé meg
gyilkoló keze.
HERAKLES.
Ki ölte meg? Csodát jelent
baljós igéd?
-58-
HYLLOS.
Önnön magát ölé meg, nem más
kéz tevé.
HERAKLES.
Hah! mért nem sujthatá karom
le jog szerint?
HYLLOS.
Ha mindent megtudsz, majd
lecsillapul dühöd.
HERAKLES.
Nagy szóba kezdél; szólj
tehát, mint érted ezt?
HYLLOS.
Egy szóval mondom: jót akarva
vétkezett.
HERAKLES.
Hogyan, gonosz! atyád’ megölve
jót akart?
HYLLOS.
Látván az új nászt, bűvös
szerrel akará
Szerelmedet megóvni, s
ebben tévedett.
HERAKLES.
S ki volt a nagy varázsló
Trachis népe közt?
HYLLOS.
A kentaur Nessos vette rá
hajdan, hogy ily
Varázslat által
gyújtsa fel szerelmedet.
-59-
HERAKLES.
Oh jaj nekem szegénynek,
végórám ütött!
Elvesztem, elvesztem,
nincs már számomra fény!
Jaj, jaj,
most érzem teljesen balsorsomat!
Menj, oh fiam! mert nincsen többé már atyád;
Menj s hivd elő testvérid összes
fajzatát,
Boldogtalan Alkménét is, ki
hasztalan
Lett Zeus nejévé; hadd
hallják a jóslatot
Éltem végéről,
melyet ah! jól ismerek.
HYLLOS.
Anyád nincs már itt, más
tanyára távozott,
Tiryns a parti
város lett lakó helye;
Nehányát
gyermekidnek elvivé oda
Nevelni, és a
többi Thebában lakik;
Hanem mi, kik
jelen vagyunk, atyám, ha kell
Szolgálatodra állunk; szólj hát, mit
kivánsz.
HERAKLES.
Figyelj tehát szavamra, s
mutasd meg azt,
Hogy méltó vagy magad
fiamnak mondani.
Atyám igéje rég
megjósolá nekem,
Hogy élő lény
kezéből nem jő rám halál,
Hanem csak
attól, a ki Hadest lakja már.
És most
a szörnyeteg kentaur, az isteni
Jóslat szerint, elvette holtan éltemet.
De mondok nektek még egy újabb
jóslatot,
Mely úgy szól, mint a régi,
s egyenlő vele;
A hegylakó vad
sellek50) szentelt
erdején
-60- Atyám soknyelvű
tölgyéről hallottam ez
Igét, s
felírtam minden szót, mit jósola:
Hogy a jelen napokban megjő az idő,
Mely a reám szabott súlyos munkák alól
Felszabadít. Boldogságot reméltem én;
Pedig mit igért nem más volt, mint a
halál:
Mert szenvedés nem éri már a
holtakat.
Tisztán beteljesülvén
minden, oh fiam,
Légy újra hű segédem
abban, mit teszek,
S ne várd, hogy
zordonabb szavakkal intselek;
Kövesd
önként parancsomat, s törvényedül
Válaszd a legszebbet: fogadd atyád szavát.
HYLLOS.
Bár reszketés fog el szavadra,
oh atyám!
De teljesítem mindenben
parancsodat.
HERAKLES.
Nyujtsd jobbodat hát mindenek
előtt nekem.
HYLLOS.
Miért kivánsz e hittel kötni
engemet?
HERAKLES.
Nem nyújtod iziben, nem
fogadod szavam?
HYLLOS.
Im jobb kezem, nem mondok
ellent semmiben.
HERAKLES.
S most Zeus atyám fejére mondd
el esküdet.
-61-
HYLLOS.
Nem mondod azt is, eskümet
mire teszem?
HERAKLES.
Esküdjél arra, hogy parancsom
megteszed.
HYLLOS.
Im esküszöm, hatalmas Zeus
legyen tanúm.
HERAKLES.
S ha esküdet nem tartod,
átkozd el magad.
HYLLOS.
Megtartom; s ha megszegném,
átkozott legyek.
HERAKLES.
Isméred Oeta ormát, Zeusnak
szent helyét?
HYLLOS.
Ismérem, sokszor áldozék e
hegytetőn.
HERAKLES.
E csúcsra vidd fel tenkezeddel
testemet,
Kisérjenek kiválasztott
barátaid;
Halmozd máglyába mélygyökű
tölgy ágait,
Vágj hozzá vad olajfa
törzséből sokat,51)
És a magas máglyára tedd rá testemet;
Fogj azután égő fenyő szövétneket
S gyújtsd meg vele. Vigyázz, ne érje semmi
köny;
-62- Sirás, sóhajtás nélkül
tedd meg, ha ugyan
Méltó fiam vagy;
mert ha nem, az alvilág
Mélyéből is
üldözni fognak átkaim.
HYLLOS.
Oh jaj, atyám, mit mondasz?
Mit bízál reám!
HERAKLES.
A mit tenned kell. És ha nem,
keress atyát
Másutt, ne mondd többé
fiamnak magadat.
HYLLOS.
Jaj, újra jaj! Mily tettre
hívsz fel, oh atyám?
Hogy éltedet
vegyem, hogy gyilkosod legyek?
HERAKLES.
Nem arra; ám hogy
meggyógyítsad kínomat,
Hogy
fájdalmimnak légy egyetlen orvosa.
HYLLOS.
Mint gyógyítnám meg
tűzhalállal testedet?
HERAKLES.
Ha ettől borzadsz, tedd a
többit legalább.
HYLLOS.
A hegyoromra felszállítlak
szivesen.
HERAKLES,
A máglyát is felhalmozod, mint
rendelém?
-63-
HYLLOS.
Ha csak nem kell, hogy
enkezemmel érjelek;
A többit
megteszem fáradhatatlanul.
HERAKLES.
Ez is elég lesz; ám e nagy
szolgálatot
Tetézd csekélyebb
szivességgel kedvemért.
HYLLOS.
Legyen bár legnagyobb, örömmel
megteszem.
HERAKLES.
Eurytos ifjú lányát nemde
ismered?
HYLLOS.
Ha nem csal sejtelmem, Jolé
felől beszélsz.
HERAKLES.
Felőle. Ezt kötöm szivedre
még, fiam:
Ha elhunytommal híven
emlékszel reám,
S eszedbe jut az
eskü, mit nekem tevél,
Vedd nőül e
leányt; fogadd atyád szavát;
Az
emberek közül ne birja senki azt,
Rajtad kívül, ki oldalam mellett feküdt.
Ágyát te vedd magad gondodba, oh
fiam!
Fogadj szót. Hisz’ ki nagy
dologban engedél,
Csekélységben
daczolva feldúlnád kegyem.
HYLLOS.
Oh jaj! betegre vészthozó bár
a harag;
De mint viselhető el ilyen
gondolat?
-64-
HERAKLES.
Úgy szólasz, mintha nem
akarnád tenni ezt.
HYLLOS.
Ki választhatná e leányt, ki
egyedül
Hozá anyámra a halált s reád
e kórt,
Mely most gyötör; ha csak nem
szállta meg gonosz
Szellem? Haljak
meg inkább én is, oh atyám!
Mint
elvegyem legrosszabb ellenségemet.
HERAKLES.
Ez ember, a mint látom, végső
perczemet
Sem tartja tiszteletben; ám
az istenek
Átkozzanak meg, ha nem
fogadod szavam.
HYLLOS.
Ah! látom, tüstént elfog már a
szörnyű kór.
HERAKLES.
Igen, te ébreszted föl alvó
kínomat.
HYLLOS.
Szegény fejem, mi bősz
kétségek gyötrenek!
HERAKLES.
Mért nem hallgatsz rá, a ki
adta éltedet.
HYLLOS.
Gonoszságot tanuljak tőled, oh
atyám?
-65-
HERAKLES.
Az nem gonoszság, ha szivem
vigasztalod.
HYLLOS.
Valóban ezt parancsolod tehát
nekem?
HERAKLES.
Valóban ezt. Tanúim rá az
istenek.
HYLLOS.
Úgy megteszem, nem daczolok;
az istenek,
Látják, te rendeléd így.
Nem fogok soha,
Parancsod teljesítve,
rossznak látszani.
HERAKLES.
Jól végezéd; csatold hát
hozzá, oh fiam,
A gyorsaságot,
melylyel a máglyára tészsz,
Míg új
görcs nem ragad meg s újabb dühroham,
Előre gyorsan, fogjatok fel! Életem
Végével kínjaimtól is megpihenek.
HYLLOS.
Nem gátol semmi, hogy
parancsod megtegyük,
Hiszen te
rendeled, s te kényszerítsz atyám!
HERAKLES.
Fel, míg a kór meg nem ragad
újra,
Fel, erős, kemény lélek! zárd
le vas
-66- Zabolával az ajkak
jajszavait,
Ne remegjen a szív,
menjen örömmel,
Hova kényszerű
végzete hajtja!
HYLLOS.
Vigyétek el, emberek, őt, s
legyetek
Elnézéssel azért, mit tenni
fogok;
Lássátok e
gyászeseményben
Zord szigorát az
isteni kéznek.
Atyja volt, fiának
nevezé:
S hidegen szemléli e szörnyű
baját.
KAR.52)
A jövőt nem látja senki
szeme;
A mi megtörtént: gyász mi
fejünkre,
Szégyen övére,
De a legkínosabb mindannyia közt
A férfiúra, ki szenved.
Ifjú lányka ne késsél már e helyen,
A hol annyi halált és annyi nyomort
Láttak e kurta időn szemeid.
És
ezt mind Zeus keze tette.
Updated editions will replace the previous one—the old editions will
be renamed.
Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
law means that no one owns a United States copyright in these works,
so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
States without permission and without paying copyright
royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
of this license, apply to copying and distributing Project
Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™
concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
and may not be used if you charge for an eBook, except by following
the terms of the trademark license, including paying royalties for use
of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
copies of this eBook, complying with the trademark license is very
easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
of derivative works, reports, performances and research. Project
Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
license, especially commercial redistribution.
To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase “Project
Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full
Project Gutenberg™ License available with this file or online at
www.gutenberg.org/license.
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or
destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your
possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound
by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this
agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™
electronic works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the
Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual
works in the collection are in the public domain in the United
States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
United States and you are located in the United States, we do not
claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
displaying or creating derivative works based on the work as long as
all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting
free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™
works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily
comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
same format with its attached full Project Gutenberg™ License when
you share it without charge with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
in a constant state of change. If you are outside the United States,
check the laws of your country in addition to the terms of this
agreement before downloading, copying, displaying, performing,
distributing or creating derivative works based on this work or any
other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no
representations concerning the copyright status of any work in any
country other than the United States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear
prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work
on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the
phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed,
performed, viewed, copied or distributed:
1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is
derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
contain a notice indicating that it is posted with permission of the
copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
the United States without paying any fees or charges. If you are
redistributing or providing access to a work with the phrase “Project
Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply
either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™
trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works
posted with the permission of the copyright holder found at the
beginning of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg™.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg™ License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
any word processing or hypertext form. However, if you provide access
to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format
other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official
version posted on the official Project Gutenberg™ web site
(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain
Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the
full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works
provided that:
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than
are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set
forth in Section 3 below.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™
electronic works, and the medium on which they may be stored, may
contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
cannot be read by your equipment.
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right
of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium
with your written explanation. The person or entity that provided you
with the defective work may elect to provide a replacement copy in
lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
or entity providing it to you may choose to give you a second
opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
without further opportunities to fix the problem.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO
OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of
damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
violates the law of the state applicable to this agreement, the
agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in
accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
production, promotion and distribution of Project Gutenberg™
electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or
additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any
Defect you cause.
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™
Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of
computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
from people in all walks of life.
Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s
goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg™ and future
generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
U.S. federal laws and your state’s laws.
The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West,
Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
to date contact information can be found at the Foundation’s web site
and official page at www.gutenberg.org/contact
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread
public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.
While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.
International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations. To
donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works
Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be
freely shared with anyone. For forty years, he produced and
distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of
volunteer support.
Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
edition.
This Web site includes information about Project Gutenberg™,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.